Több leánykát ismerünk melyek az ősi erdélyi lankákról kerültek el nyugatabbra, így a mi borvidékünkre is. Ősi magyar fajta, hungarikum. Leánykából ismerünk Feketeleánykát, mely egy rendkívül karakteres kékszőlőfajta, vagy a móri borvidék második leghíresebb, legjelentősebb fajtáját, a néha Fehérleánykának, néha Móri Leánykának nevezett Leányka fajtát. A Királyleányka a Kövérszőlő és a Leányka spontán nászából született. Míg a Leánykáról elmondhatjuk, hogy egy igazi hölgy, egy fiatal leányka, addig a Királyleányka egy igazi, tudatos nő. A tévhittel ellentétben nem egy nőies bor. Sok törődést igényel, melyet, ha érdemesek vagyunk rá, rendkívül gazdagon meghálál, de ha hibát vétünk, irgalmatlanul érezzük súlyát. Ha jól érzi magát kifinomult illatözönnel kápráztat minket, csodás zamattal bódít, a savai pedig oly lágyak, simulékonyak, mint az este, munka után hazaváró Kedves karjai. Azonban ha nem jó körülményeket teremtünk számára savai kíméletlenül durvává, zorddá és rideggé válik, kit nehéz kiengesztelni. Tehát a Királyleányka egy rendkívül nemes borfajta, aminek a műveléséhez felelősség és rendkívül nagy türelem és tudás szükséges. Ha kortyoljuk, tegyük azt ezzel a tudattal és tisztelettel, mind a borfajta, mind a borász felé.